Szakmai cikkek

Napjainkban az egyre növekvő számú meddő párok nőtagjainál kb. 20-30%-ban fordul elő ez a kórkép. A betegséget 1927-ben Stein és Leventhal írta le először, ezért a betegséget Stein-Leventhal Szindrómának is hívják. A kórképet jellegzetes ultrahangkép, laborlelet és tipikus testi tünet-együttes alapján diagnosztizáljuk. Az ultrahangképen a megvastagodott kérgű petefészek és az alatta gyöngysor-szerűen elhelyezkedő, meg nem repedt és elsorvadt tüszők sora látható.

A kórképben a központi idegrendszer nemi irányító hormonjainak egyensúlya is felbomlik, melyet laboratóriumi tesztekkel tudunk igazolni. A legújabb ismeretek szerint a kórkép kialakulásában nagy jelentősége van a cukoranyagcsere-egyensúly fenntartásáért felelős szabályozó rendszernek is.

A PCOS tünetei

A PCOS tünetei meddőség, vérzészavar vagy ritka menstruáció, a menstruáció hiánya, testsúlynövekedés, zsíros, pattanásos bőr, hajhullás, erősebb ovulációs fájdalom.

A PCOS kezelése

A betegség kezelése attól függ, hogy párosul-e meddőséggel vagy sem. Családtervezési szándék nélkül gyógyszeres kezelés ajánlott. Teherbeesés segítésére a nemzetközi ajánlásokat követve operatív és gyógyszeres kezelés kombinációjával érjük el a legjobb eredményeket. A gyakran párhuzamosan észlelhető inzulin rezisztencia egyensúlyának helyreállítása életmód változtatással és gyógyszeres módon szintén eredményekkel kecsegtethet.

Műtéti kezelés során laparoszkópia segítségével, az ún. „drilling” módszerrel elvékonyítjuk a petefészek megvastagodott kérgi részét és eltávolítjuk a felszaporodott sorvadt tüszők tartalmát. Ezzel esélyt és helyet termetünk a frissen érő tüszők normál növekedésének. A beavatkozás után a hormonális egyensúly eltolódásai napokon belül elkezdenek rendeződni, a megnövekedett férfihormon szint drámai csökkenést mutat, és a cikluszavar rendeződhet. 

A PCOS-t követő várandósság

A beavatkozást követően egy meddő páciensnél akár a spontán terhesség lehetősége is fennáll. A műtét után a petefészket gyógyszeresen stimuláljuk, hogy a kívánt terhesség minél hamarabb bekövetkezhessen.

A legtöbb ember bőrén találhatók hegek, varratok, gyerekkori balesetek, egy-egy mélyebb vágás, műtétek nyomai. A hegesedési folyamatok, amik ezeket létrehozták, a belső szerveinkben is végbemennek, nem kisebb nyomokat hagyva, sőt kellemetlenségeket okozva.

Okok

A hasüregben lezajlódott korábbi gyulladások, hasi műtétek olyan szálagos és kötegezett összenövéseket okoznak, melyek rendkívül sok panasz kiváltói. Bizonyos kórokozók – mint például a Chlamydia trachomatis – által okozott kismedencei gyulladás szintén az alhas szervei közötti összenövések kialakulásához vezet. Egy korábbi hasműtét kifejezetten hajlamosít az összenövésekre, mert a hasüregben alkalmazott varróanyagok provokálhatnak olyan szöveti reakciókat, melyek az összenövések kialakulásáért felelősek. Minél nagyobb a műtéti sebzés a hasüregben, annál nagyobb a valószínűsége az összenövések kialakulásának.

Következmények

Az összenövések nagyon gyakran gyógyszeresen kezelhetetlen kismedencei fájdalmakat, székelési zavarokat, a petevezetékek részleges lezáródása miatt méhenkívüli terhességet, azok teljes lezáródása esetén meddőséget okozhatnak.

A kismedencei gyulladások egyik súlyos következménye az egyik vagy mindkét oldali petevezető lezáródása. Ha például ez a lezáródás a kürt végén helyezkedik el, a kürtben folyadék szaporodhat fel, amely zsákszerűen kitágítja a petevezetéket. A felgyülemlett folyadék, gyulladásos savó (hydrosalping) lehetetlenné teszi a spontán teherbeesést és a reményt adó lombikbébi-kezelés sikerességét is rontja.

A hydrosalping kezelése során újra meg lehet nyitni a kürtöt, el kell távolítani azt, vagy le kell zárni az üregrendszerét a méh felé. Amennyiben sikerül újra átjárhatóvá tenni a kürtöt, a spontán teherbeesés ismét lehetséges. Azonban ha a kürt állapota nem teszi ezt lehetővé, akkor a sikeres lombikkezelés előfeltétele, hogy a „zsákkürt” ne kommunikáljon a méh üregével, mert a befelé áramló gyulladásos folyadék kimoshatja a visszaültetett embriókat.

Kezelés

Az összenövések oldásának egyetlen valóban hatásos terápiája az újabb hasműtét, melyet ha lehet laparoszkópia segítségével kell elvégezni, hogy a hasonló provokáló tényezőket minimalizáljuk.

A megelőzés

Mit tehet az orvos? Kiemelkedő jelentőségű, hogy bármilyen beavatkozásra kerüljön sor, az minél kisebb megterhelést jelentsen a páciens számára. Az endoszkópos sebészeti műtétek alkalmával a legkisebb a műtéti sebzés, vagyis elkerülhetők az összenövések. Intézetünkben olyan speciális – a nemzetközi gyakorlatban elterjedt – anyagokat tudunk alkalmazni műtét során, mely meggátolja a későbbi összenövések kialakulását.

Mit tehet a páciens? Kerülje el a kismedencei gyulladást okozó kockázatokat. Alakítson ki olyan higiénés, közös toalett használati, öltözködési, szexuális szokásokat, amelyek megóvnak felfázástól, fertőzéstől.

Nőgyógyászati vizsgálatok

A nőgyógyász bimanuálisan(tapintásos) és vaginális ultrahang segítségével elvégzi a kismedence elsődleges vizsgálatát. Az ultrahang vizsgálatról készült fotódokumentáció kerül elsőként a leletgyűjteménybe

Méhnyakrák szűrés

A méhszáj-kenet leletét – amennyiben eltérést mutat – onkológus szakkonzultációbevonásával elemezzük, és szükség szerint – abnormalitás esetén – további HPV altípusmeghatározást végzünk.A Humán papillóma vírus felelős az összes emberi daganat 7 %-ért, ezen belül a méhnyak rákok 99,7%-ért. Ma a HPV a leggyakoribb szexuális úton terjedő kórokozó. Több mint 130 típusa ismert, közülük 40 altípus képes betegséget okozni a nemi szerveken.

Bakteriális panel

A női genitális bakterológiai panel vizsgálatokban a vizelet, hüvelyváladék és méhnyak-kenet kitenyésztésével a bakteriológiai fertőzéseket szűrjük ki. A méhnyak-kenet tenyésztést Chlamydia, Ureaplasma és Neisseria baktériumokra végezzük.

Hormon vizsgálatok

Az alaphormon vizsgálatok során-a ciklus 3. napján: FSH, LH, Ösztradiol, Prolaktin, Progesteron, Tesztoszteron, TSH, -a ciklus 21. napján: Progesteron, Prolaktin teszteket végzünk..Szükség esetén további hormon tesztek is végezhetők: DHEA-S, FT3, FT4, aTPO, AMH (Anti Müller Hormon), Inhibin, Inzulin rezisztencia vizsgálatok.

Vérvizsgálatok

Vérminta alapján vírus és egyéb fertőzések vizsgálatát is elvégezzük. Ezek a következők:

• HIV
• Siphilis
• Chlamydia trachomatis antitest
• Toxoplasma gondii antitest
• Rubeola vírus antitest
• Cytomegalovírus antitest
• Herpes simplex virus 1-2
• Varicella zoster vírus
• Hepatitis panel (HBsAg, HbsAt, HBc At, anti HCV)

Átjárhatósági vizsgálatok

Az átjárhatósági vizsgálatok a női ivarszervek anatómiai viszonyainak feltárására irányulnak, segítségükkel a méhüreg és a petevezetők átjárhatósága válik ismeretessé. Az átjárhatósági vizsgálatok három különféle módszerét alkalmazzuk attól függően, hogy mennyire részletes képre van szükségünk, illetve mennyire kíméletes módszert igényel az adott eset.

• HSG A Histerosalpingographia röntgengéppel készített, kevéssé komfortos eljárás. A méhüregről kevésbé, a petevezetők állapotáról azonban igen pontos képet ad. Magyarországon a leginkább elterjedt, OEP finanszírozás keretében végezhető vizsgálat
• HYCOSY A Hystero Contrast Salpingographia ultrahanggal végzett, kevésbé fájdalmas eljárás. A szervezet minimális megterhelésével a méhüreg feltárása meglehetősen pontosan, a petevezetőké pontosan történik meg. A lelet értékelése gyakorlott, nagy hozzáértéssel rendelkező szakembert igényel.
• Hysteroscopia, Laparoscopia Méhüregi és hasüregi tükrözés, ami műtéti beavatkozást igényel. A hysteroscopia és a laparoscopia a legpontosabb módszerek az anatómiai viszonyok részletes és pontos feltárására, ellenben viszonylag jelentős megterhelést jelentenek a páciens számára.

Genetikai vizsgálatok

A meddőségi előzmények feltárása közben fény derülhet arra, hogy a meddőség hátterében genetikai eltérés található. Többszöri sikertelen meddőségi kezelés vagy sokszori visszatérő vetélés mögött is meghúzódhat genetikai hiba. Ezért a kezelések megkezdése előtt utánajárunk a diagnózisnak, s csak azt követően kezdjük meg a meddőségi kezeléseket. A diagnózist genetikus állapítja meg, többszöri konzultáció és genetikai vizsgálatok segítségével.

Immunológiai vizsgálatok

A visszatérő vetélések, valamint a sikertelen meddőségi eljárások után elkerülhetetlen az immunológiai vizsgálat. Ritkán ugyan, de előfordulhat, hogy bizonyos immunológiai faktorok akadályozzák a teherbeesést vagy a terhesség megtartását. A kivizsgálást és az ok feltárását követően ez a probléma is kezelhető. HAEMOPHYLIA (szükség szerint), véralvadási zavarok, még ha enyhe fokban is, de meglepő gyakorisággal vannak jelen életünkben. Ezen eltérések okai lehetnek a meddőségnek, a sorozatos sikertelen kezeléseknek és a többszöri vetélésnek egyaránt. Ezekben az esetekben hematológusunk segítségével konzultációkkal, felderítő vizsgálatokkal, majd a megfelelő kezelés beállításával hárítjuk el az akadályt. Kétszer, vagy annál többszöri spontán vetélést követően a női vizsgálatok a „sikertelen terhesség ambulancia” protokollja alapján történnek.

A férfi meddőség 85%-ban gyógyítható!

Kórházunk Meddőségi Centruma megoldást kínál Önnek is, mert:

• az Ön statisztikai esélyei a gyermekáldáshoz az átlagnál jobbak magánklinikánkon, mivel eredményességi mutatóink a magyarországi legmagasabbak között találhatók
• a nemzetközi sztenderdek alapján felépített szakmai protokollunk gyors és hatékony. A férfi meddőség kivizsgálása legfeljebb hat hét leforgása alatt feltárja a meddőség okát
• célzott, hatékony vizsgálatok, diszkrét környezet várja
• a kivizsgálási protokoll férfi meddőségre vonatkozó része az alábbi vizsgálatok alapján állítja fel a kezeléshez szükséges diagnózist:
• amennyiben az alább részletezett vizsgálatok során a férfi oldalon (is) találunk eltérést, akkor a kezelést intézetünk andrológiai szakrendelésén folytatjuk.

Spermiogram

A meddőségi kivizsgálás szerves részét képezi a férfi partner spermium vizsgálata. Ennek során 3-5 napos önmegtartóztatást követően helyben és hozott mintábólspermaleadás és vérvétel történik.

A spermaleleteket nagy pontosságú spermaanalizátorral értékeljük, majd bakteriológiai vizsgálatot végzünk. A spermium analízise során a mozgékonyság, a mennyiség és a normál alakú sejtek meghatározása történik. A „normozoosperma” a normális spermaérték. Ez a WHO nemzetközileg elfogadott definíciója szerint mennyiségileg minimum 1,5 ml; koncentrációja minimum 15 millió sperma/ml; az összes sperma száma minimum 39 millió/ejakulátum; a spermiumok minimum 40%-a mozog; szerkezetét tekintve pedig minimum 45%-uk normális.

A spermalelet értékelése során feltárt elváltozások

• Oligozoospermia = 15 milliónál kevesebb 1 ml-ben.
• Asthenozoospermia = csak a spermiumok 40%-a vagy annál kisebb hányada mozog.
• Teratozoospermia = 95%-nál több a kóros szerkezetű spermium.
• OAT szindróma = mindhárom érték eltér a normálistól.

Amennyiben az ejakulátum nem tartalmaz spermát (azoospermia), az ICSI (intracitoplazmatikus spermiuminjekció) akkor is végrehajtható a heréből illetve a mellékheréből – műtéti úton – vett, a szövetből kinyert spermium segítségével. Az ICSI a lombikbébi eljárás egy válfaja, részleteiről itt tájékozódjon.

Speciális spermavizsgálatok

Szükség esetén felkészültek vagyunk speciális sperma vizsgálatok elvégzésére is.

Férfi bakteriális panel

Természetesen férfi oldalon is elengedhetetlenek az alapvető genitális bakterológiai vizsgálatok. Ennek érdekében vizelettenyésztést, az ejakulatum bakteriális tenyésztését, az ejakulatum Chlamydia, Ureaplasma, Neisseria tenyésztését rendeljük el. Urogenitalis gyulladás gyanúja esetén pedig prostata masszátum és/vagy masszázs utáni a vizelet Chlamydia, Ureaplasma vizsgálatát is elvégezzük.

Vérvizsgálat az alábbi vírusokra

Vérminta alapján vírusfertőzések vizsgálatát is elvégezzük. Ezek a következők:

• HIV
• Siphilis
• Hepatitis panel (HBsAg, HbsAt, HBc At, anti HCV)

Genetikai vizsgálatok

A spermiogram (spermavizsgálat) során talált jelentős eltérés genetikai problémára utalhat. Ezek lehetnek Y kromoszóma mikrodeléciók, cisztikus fibrózis, valamint X és Y kromoszóma anuploidiák, melyeket genetika munkacsoportunk alapos vizsgálattal derít ki.

Az Y-kromoszóma-mikrodeléció tulajdonképpen bizonyos DNS szakaszok hiánya. Ez a spermiumok képződéséért, éréséért, mozgásáért felelős gének hibája. A DNS kiesés valószínűleg az érintett személy édesapjának embrió korában következett be, így az ő termékenyítő képességét nem befolyásolta. Miután a genetikai vizsgálat rámutat arra, hogy mely régiók estek ki, meg tudjuk állapítani, hogy van-e esély a megtermékenyítésre. Előfordulhat ugyanis, hogy hereszövet biopszia útján nyerhető ép sperma, míg más esetben sajnos kizárt a megtermékenyítés. A rendellenesség fiú utódokra továbbörökítődik.

A férfi nemzőképesség alapvetően a spermiumok állapotától függ. A nemzőképességet befolyásoló tényezők a spermiumok száma, morfológiája és motilitása (mozgási képessége). A normális alatti értékek lehetnek a meddőség okai. Ugyanis ha alacsony a spermiumszám, akkor kevesebb spermium éri el a petesejtet, ha mozgékonyságukban vagy alakjukban van eltérés, akkor csökken a túlélés esélye a női ivarszervben, illetve nehezebben jut el a spermium a petesejtig.

A meddőség genetikai akadálya lehet férfiaknál az oligozoospermia (alacsony spermiumszám) és azoospermia (nem található sperma az ejakulátumban) mögött meghúzódó kromoszóma rendellenesség. Ez az Y kromoszóma rendellenesség (mikrodeléció) fiú utód esetében öröklődik.

A WHO régóta figyelmeztet: az elmúlt évtizedekben egyre csökken a spermiumok száma a férfiaknál. Ezzel együtt a mozgékonyságuk is romlik. Szakértők szerint a világ férfilakossága 40 százalékának lassan alacsony lesz a spermaszáma. Mi lesz veled így emberiség?

A meddőség valamennyi lehetséges okának felderítése a meddőség kezelésének első lépcsője.

A legkisebb megterheléssel járó beavatkozás a meddőség kezelésében az inszemináció.

Mikor alkalmazzuk?

Amennyiben a kivizsgálás során nem találunk

• sem kóros spermaleletet,
• sem súlyos petevezető-betegséget (mindkét oldali elzáródást),
• sem kritikus hormonértékeket

akkor az asszisztált reprodukciós eljárások közül az inszemináció az, amit választunk.

Hogyan járunk el?

Minimális hormonnal a peteérést stimuláljuk, majd ultrahang segítségével ellenőrizzük a petefészkekben a domináns tüsző érését. Optimális érettségi állapotban – pontosan időzítve – tüszőrepedést váltunk ki. A frissen leadott spermiumváladékot előkészítés után egy vékony katéteren keresztül a méh üregébe fecskendezzük. A beavatkozás fájdalmatlan és nem megterhelő, ezért ambuláns módon történik.

A spermium származhat a pár férfitagjától, illetve ha nincs megfelelő minőségű spermium, akkor donorsperma anyagból is.

Mi az eredményessége?

Az eljárás sikerességi rátája 15-20%, amely kedvezőbb a spontán „otthoni” teherbeesési aránynál (10-15%)

A lombikbébi eljárás (In Vitro Fertilizáció) lényege az, hogy a fogantatáshoz szükséges ivarsejtek találkozása a méhen kívül történik, majd a megtermékenyült és osztódásnak induló embriót visszaültetjük a méhüregbe.

Miből áll a lombikbébi eljárás?

Első lépésként a lehető legkisebb mértékű hormonális stimulációval a petefészkeket több tüsző növelésére serkentjük. A megfelelő ciklusnapokon ultrahanggal ellenőrizzük a tüszők érését.

Optimális érettségi állapot esetén – rövid altatásban – egy vékony tűvel, ultrahang-vezérlés mellett, hüvelyen keresztül leszívjuk a petesejteket tartalmazó tüszőtartalmat.

Ezután a tüszőfolyadékban a petesejteket sztereomikroszkóp segítségével, magasan képzett embriológusok megkeresik és értékelik.

A kinyert petesejteket laboratóriumi körülmények között speciális tápoldatba, illetve szövettenyésztő edénybe helyezik, amely az ivarsejtek és embriók fejlődése számára optimális körülményeket biztosít.

Ekkor a pár férfitagja által leadott spermiumváladékkal egyesével megtermékenyítjük a kinyert petesejteket. A megtermékenyítés a punkciót követően 3-4 órával történik, amihez a spermiumokat megfelelően előkészítjük.

A megtermékenyítést követő napokon embriológusaink mikroszkóp alatt ellenőrzik a sejtosztódás folyamatát, így lehetőségük van a legjobb osztódási tulajdonságot mutató embriók kiválasztására, és ezek közül a vissza nem ültetett – számfeletti – embriók lefagyasztására.

A megtermékenyült és szabályosan osztódó embriók visszahelyezése (embriótranszfer) a petesejt leszívástól számított 48-72, esetleg 120 órával történik. Az embriókat először speciális – a piacon elérhető legkorszerűbb embrió megtapadást elősegítő tápoldatban tároljuk, majd egy vékony katéter segítségével ultrahang vezérelt módon juttatjuk a méh üregébe. Ezt a beavatkozást – mivel fájdalommal nem jár – altatás nélkül végezzük.

A visszaültetési eljárás során törekszünk arra, hogy a többes terhesség esélyét visszaszorítsuk. Ennek elérésére megpróbáljuk megtalálni azt az optimálisan minimális embriószámot, ami már elégséges lehet a terhesség bekövetkeztéhez, de nem okoz kockázatos 3-4-es ikerterhességet.

Az IVF (lombikbébi eljárás) a meddőség mely eseteire jelent megoldást?

• ha mind két oldalon átjárhatatlan a petevezető
• ha előrehaladott endometriosis által károsodott a petevezető funkció
• ha jelentős hormonális problémák állnak fenn
• ha alacsony a spermiumszám
• ha anya életkora előrehaladott
• ha előzetes inszeminációk többször sikertelenül végződtek

Az IVF fajtái

ICSI

Az Intracitoplazmatikus Spermium Injektálás az IVF (lombikbébi) kezelés egyik válfaja. Amennyiben a meddőség oka a gyenge minőségű spermakép, akkor arra van szükség, hogy a spermiumokat mikromanipulációs eljárással mesterségesen juttassuk a petesejtbe. Ennek során a petesejtet egy rendkívül finom eszközzel rögzítjük, majd a megfelelő helyen egy nagyon finom és vékony tűvel direkt injektáljuk a spermiumot a petesejt belsejébe.

Az ICSI, vagyis az intracitoplazmatikus spermiuminjekció rendkívüli előnye az, hogy amennyiben az ejakulátum nem tartalmaz spermát (azoospermia), az ICSI akkor is végrehajtható a heréből illetve a mellékheréből – műtéti úton – vett, a szövetből kinyert spermium segítségével.

ICSI (lombikbébi) eljárás alkalmazásra abban az esetben kerül sor

• ha nagyon alacsony a spermiumszám,
• ha a mozgó spermiumok számaránya 20%-nál kevesebb,
• ha nagyszámú abnormális spermium (több mint 95% kóros) van,
• ha gyenge a célirányosan (progresszív) mozgó spermiumok aránya,
• ha az előző IVF kezelések során gyenge (20%-nál kevesebb) vagy elégtelen volt a spermaanyag spontán petesejt megtermékenyítő képessége,
• ismert endometriozis betegség esetén,
• előzetesen többszöri sikertelen IVF kezelés után.

AHA

Asszisztált hatching eljárással az embrió beágyazódása, így az IVF-ET kezelés sikeressége növelhető. Az AHA (asszisztált hatching) során az embriót körülvevő zóna pellucidán kis nyílást ejtünk, így az embrió méhbe ültetésekor az embrió könnyebben szabadul ki a burokból és tapad meg a méh nyálkahártyáján. Az embriókat körülvevő burok, a zona pellucida eredetileg fontos szerepet játszik a petesejt megtermékenyülésében, ugyanis a petesejtet körülvevő sok spermium közül csak egyetlen áthatolását engedi. Ezen kívül védi a petesejteket mind mechanikai, mint immunológiai behatásoktól, miközben azok a petevezetőben vándorolnak. Viszont az embrióknak ki kell tudniuk kelni ebből a burokból, hogy megtapadjanak a méh nyálkahártyáján. A folyamat neve hatching, általában a megtermékenyítést követő ötödik napon történik meg. Ahogyan az embrió növekszik, szétfeszíti ezt a burkot. Ha nem képes rá és nem tud kibújni, akkor megtapadni sem képes, így elpusztul. Ezt kezeli az AHA, az asszisztált hatching, amit mechanikus, kémiai vagy lézeres módszerrel végzünk.

AHA eljárást alkalmazunk

• ha az anya elmúlt 35 éves,
• ha előzetesen az IVF eljárás kétszer sikertelen volt,
• ha mikroszkóppal észlelve vastag a zona pellucida

A meddőségek egy részében úgynevezett funkcionális meddőséggel találkozunk. Ezekben az esetekben a pár egyik részénél sem található objektív szervi elváltozás vagy működési rendellenesség. A teherbeesés támogatása ilyenkor lélekgyógyász, alternatív orvoslás vagy életmód tanácsadó kezébe kerül.

A női lélek bonyolult és érzékeny

A tudat alatt elfojtott félelmek akár a szüléstől, akár a szülői szereppel járó felelősségtől gátolhatják a termékenységet. Számíthat még az is, hogy kora gyerekkorban érzelmileg milyen volt a szülőkhöz való kötődés, elég meleg volt-e a szülő-gyerek viszony, történtek-e gyerekkorban traumák, kudarcok.

Fontos szerepet játszhat egy szeretett személy elvesztése (pl: korábbi válás, szakítás), haláleset, rossz házasság, eltévesztett életpálya miatti elégedetlenség. A sorozatos kudarcok, a tartós érzelmi megterhelés egyaránt okozhat olyan depressziós, illetve szorongásos állapotokat, amelyek meddőséggel járnak. Ezek az állapotok lelki terápiával jól kezelhetők, amelyek után a teherbeesés esélye is jelentősen megnő.

A pszichológus segít a meddőség lelki okainak feltárásában, a pszichoterápia pedig egyéni vagy csoportos foglalkozások keretében, egy védett közegben felgyorsítja a pszichés gyógyulási folyamatot.

Szervi eredetű meddőség esetén is segíthet a pszichoterápia a gyermekáldás medikalizáltsága miatti stressz csökkentésében, annak feldolgozásában, hogy az áldott állapot nem a szerelem gyümölcse, hanem orvosi beavatkozás eredménye. Sok esetben ez önértékelési zavarokhoz, a sikertelen beavatkozások pedig akár depresszióhoz is vezethetnek.

Meddőségi centrumunk páciensközpontú orvosai szerint a lelki eredetű bajok gyógyítása sikeresebbé teszi az orvosi munkát is, ezért szorgalmazzuk pácienseink részvételét pszichoterápián a meddőség kezelése során.

Sikertelen terhesség vagy más néven habituális vetélés ambulanciánkra várjuk, amennyiben,

• kétszer, vagy annál többször spontán vagy mesterséges úton megfogant ugyan, de a terhesség az első 24 hétben megszakadt
• ismételten sikertelen reprodukciós kezelés történt (főleg lombikbébi-kezelés, mégpedig úgy, hogy a gyógyszeres stimuláció és a megtermékenyülés jól sikerült, jó minőségű embriók keletkeztek, de beültetésük után nem következett be terhesség)
• a 12. terhességi hét után a magzat méhen belüli elhalása történt
• a magzat méhen belüli sorvadása („small for gestational age”) következett be
• előző terhességében súlyos terhességi toxémiában szenvedett

A Sikertelen terhesség ambulancia célja az, hogy a reproduktív folyamat adott pontján támadt zavart speciális módszerekkel diagnosztizálja és sikeresen kezelje.

Az alábbi ábra értelmezésével átláthatja a Sikertelen terhesség ambulancia működését és a vizsgálati módszerek mezőre kattintva elolvashatja az egyes eljárások lényegét.

Mind a megtermékenyítéshez, mind a terhesség sikeres kiviseléséhez szükséges a méh, és különsen a méhüreg normális anatómiai felépítése. Szabálytalan alakú, deformált méh esetén mind az embrió beágyazódása, mind a fejlődése az átlagosnál nehezebben megy végbe. A folyamatok nem feltétlenül válnak lehetetlenné, de a normál eseteknél lényegesen gyakrabban okoznak meddőséget, vetélést és koraszülést is.

A méh rendellenességei lehetnek:

• Veleszületettek

A magzati fejlődés során a méh két, egymás mellé fekvő cső egyesüléséből jön létre, melynek során a csövek egymáshoz fekvő fala felszívódik, így egységes méhüreg alakul ki. Az egyesülés zavaraiból alakulnak ki a különböző rendellenességek, melyek terjedhetnek a méh teljes megkettőzöttségétől a kisebb kiterjedésű sövényekig. Nyilvánvaló, hogy ilyenkor jelentős mértékben lecsökken az embrió fejlődése számára rendelkezésre álló tér, így válik nehezebbé a terhesség létrejötte vagy kiviselése.

• Szerzett rendellenességek, vagyis a későbbikben kialakultak

Ide tartoznak a polypusok (a méhnyálkahártya általában jóindulatú kitüremkedései-daganatai), a myomák (a méhizomzat jóindulatú daganatai) valamint az adenomyosis (méhnyálkahártya-sziget kerül a méhizomzatba).

Ezekben az esetekben szintén a méhüreg deformálódik, illetve lokálisan a vérelleátás is megváltozhat.

Előfordul, hogy korábban végzett császármetszés hege zavarja a beágyzódás hibátlan lezajlását.

Itt kell említést tenni az endometriózisról, melynek lényege, hogy méhnyálkahártya-szigetek találhatóak a méh belfelszínén kívül (a betegség egyik megjelenési formája a fentebb említett adenomyosis). Az elváltozás bárhol megjelenhet a szervezetben, de leggyakrabban a kismedencei hashártyán és a petefészkekben látható. Ilyenkor nem feltétlenül mechanikai zavaró hatásra kell gondolni, hanem az endometriotikus gócok számtalan olyan anyagot termelnek, melyek a reprodukciós folyasmat szinte minden lépését (a petesejtek fejlődését, minőségét, a spermiumok életképességét, az embryo osztódását, begyazódását és fejlődését, a hasüreg immunológiai viszonyait) hátrányosan befolyásolják.

A diagnózis

A fent említett betegségek felismerése ritkán már az alap nőgyógyászati vizsgálat során megtörténik. Az endometriózis nagyon jellegzetes panaszokat okozhat, mivel az élet során az addig panaszmentes menstruáció fájdalmassá válik, házasélet során fájdalom jelentkezik, a menstruációs ciklussal egy időben fájdalmassá és véressé válhat a széklet vagy vizelet-ürítés. A nagyobb méretű myomák, ill. adenomyosis tapintással észlelhető.

Gyakran az ultrahang-vizsgálat jelzi az eltérést

Három diagnosztikai eljárás jelent biztos eredményt

• A méhüreg kontrasztanyagos vizsgálata, mely történhet röntgen (HSG) vagy ultrahang (HYCOSY) segítségével. Utóbbi nagy előnye, hogy ambulanter végezhető, és nem jelent sugárterhelést a szervezet számára, hátránya, hogy a HSG-hez viszonyítva drágább. Mindkét vizsgálat során megítélhető a petevezetők átjárhatósága is.
• Méhtükrözés (hysteroscopia), mely altatásban történik, az eljárás során a folyadékkal feltöltött méhüregbe vékony optikát vezetünk be, így tökéletesen látható a méhüreg belfelszíne. A beavatkozás nagy előnye, hogy nem csak a diagnózist teszi lehetővé, hanem egyúttal a látott kóros elváltozás eltávolítható.
• Hastükrözés (laparoscopia), aemly Főként a kis méretű (néhány milliméteres) endometriózisos elváltozások felismerésében játszik döntő szerepet

A fenti kórképek szinte csak műtét útján gyógyíthatók:

• Hysteroscopia (ld. fent)
• Hastükrözés (laparoscopia) – teljes nagyműtéti narcosisban végzett műtéti beavatkozás, melynek során a köldökön keresztül egy 10 mm-es optikát, a szeméremszőrzet felső határa felett pedig két vagy három 0,5-1 cm-es metszésből három operáló eszközt vezetünk a hasüregbe, így a látott elváltozás eltávolítható. A módszer alkalmas nagyobb méretű ( akár 10 cm-es) myomák, addenomyosis, ill. endometriosis teljes megoldására.
• Nyitott hasműtét (laparotomia) : a hysteroscopos és laparoscopos technikák birtokában ma már csak nagyon ritkán alkalmazzuk, mivel lényegesen nagyobb terhelést jelent a szervezet számára, mint a minimál invazív beavatozások körébe tartozó laparoscopia.
• Ritkán nagyobb méretű myomák ellátó artériáját egy, a szívkatéterezéshez hasonó módszerrel röntgen segítségével felkeresik, és elzárják (embolizáció), így a myoma lassan elhal. Hátránya, hogy az elhalási folyamat akár több hónapot is igénybe vehet, és nem teljesen biztos a sikere.

A saját immunrendszer okozhat sikertelen terhességet? Hogyhogy?

Autoimmun eltérések

Bizonyos esetekben előfordul, hogy az immunrendszer a saját gazda-szervezete (host) ellen fordul, és ellenanyagokat termel bizonyos szervek, sejtalkotók, vegyületek, hormonok ellen.

Számos ilyen betegség esetén megfigyelték, hogy a spontán vetélések száma sokszorosan meghaladja az átlagot. Ilyenkor a lepényágyban létrejövő gyulladásos folyamatok károsíthatják az embrió fejlődését, vagy egyes esetekben a véralvadási rendszer aktivizálódik, és a lepényhez vezető apró anyai erek elzáródnak trombus(vérrög)-képződés miatt. A legismertebb ilyen betegség a lupus és az anti-foszfolipoid-szindróma, de számos más egyéb elváltozás is kimutatható.

Autoimmun eltérések kimutatása:

A vizsgálat vérvételből, majd megfelelő laboratóriumi szűrőtesztek elvégzéséből áll. Pozitív esetben további laboratóriumi vizsgálatok segítenek a diagnózis pontosításában. Pozitív eredmény esetén a véralvadási rendszerrel foglalkozó szakember Dr. Udvardy Miklós belgyógyász, haematológus állítja fel a pontos diagnózist, és írja elő a kezelést. Fontos tudni, hogy ezek a betegségek ma már nagyrészt kezelhetőek. Még ha véglegesen nem is tudjuk mindig meggyógyítani de egyensúlyban tarthatók.

Alloimmun eltérések

Alloimmunitásnak nevezzük, ha a szervezet azonos faj másik egyedével szemben védekezik. Legismertebb példa erre a szervátültetés. Alloimmunitás fordul elő terhesség esetében is, hiszen az embrió örökítő anyagának fele az apától származik, tehát az anya idegennek látja és kezeli embrióját.

Sikeres terhesség esetén az anyai immunrenszer működése megváltozik, és az embrió nem károsodik. Ha ez az átállás elmarad, a hibásan aktiválódott immunrendszer elpusztítja az embriót.

Alloimmun eltérések kimutatása:

Ha erre van gyanúnk, akkor egyrészt az anyai immunsejtek számának, aktivitásának megváltozását, valamint az anyai immunsejtek által termelt anyagok (ún. cytokinek) mennyiségét vizsgáljuk. Nagyon speciális vizsgálatok segítségével (anyai és apai eredetű immunsejtek összekeverésével) lehetőség van arra, hogy megtudjuk, hogy az anya valóban el „akarja-e” pusztítani az apai örökítőanyagot hordozó embriót.

Ha ez valóban így van, lehetőség van az IvIg-kezelésre (Intravénás Immunglobulin), mely nagyon nagy számú véradó plazmájából előállított speciális (nagyrész IgG-tartalmú) ellenanyag-készítmény. A kezelés alapja a kórosan működő NK-sejtek aktivitásának normalizálása.

A közeljövőben bevezetésre kerülhetnek rendkívül izgalmas új gyógymódok is, melyek egy részét egyes autoimmun betegségekben már használják. Ide tartozik például a rheumatoid arthritisek (ízületi gyulladások) kezelését forradalmasító , a köznyelvbe „biológiai terápiaként” bevonult gyógymód, mely valójában az immunológiai hátterű spontán vetélések hátterében is igen gyakran fokozott mennyiségben kimutatható tumornekrózis-faktor alfa ( TNFα) nevű cytokin ellenes ellenanyag. Mivel az immunrendszer egész szervezetünk védekezését biztosítja, rendkívül óvatosan kell eljárni ilyen esetekben, hiszen nagyon súlyos és nem várt mellékhatások is felléphetnek a kezelés során-bizonyos gyógyszerek például megzavarhatják a szervezet daganatos megbetegedésekkel szembeni védekezését is.)

Immunrendszerünk támadásra is képes?

Ma már tudjuk, hogy a méhüregbe „érkezett” embrió és a méhnyálkahártya folyamatos kölcsönhatásban állnak egymással, egyfajta „párbeszédet folytatnak”. A párbeszéd során az anya olyan anyagokat termel (a méhnyálkahártyában található fehérvérsejtek révén), melyek elősegítik a lepény kialakulását. A lepény az embrió további fejlődésének a kulcsa. Válaszképpen az embrió is különböző anyagokat termel, és ezt az anyai immunrendszer folyamatosan figyeli, szinte „minőség-ellenőrzést” végez. Amennyiben úgy érzékeli, hogy az embrió gyenge minőségű (nem megfelelő módon és időben válaszol az anya által termelt anyagokra), elpusztítja azt. Ennek végrehajtója az immunrendszer, annak is az az ún. ölősejtjei (NK-sejtek: natural killer cells), a sejt-toxikus limfociták (cytotoxikus T-limfociták). Kisebb részben különböző ellenanyagok is szerepet kapnak (ez utóbbiakat a B típusú limfociták termelik).

Fontos tudni, hogy az immunrendszer az anya állapotát (egészséges vagy beteg, éhezik, stressz-helyzetben van) is folyamatosan érzékeli, és ha úgy értékeli, hogy az adott körülmények között a nőnek nem való a terhesség, közbeavatkozhat, elpusztítva az embriót.

Mára az immunológia az orvostudomány egyik leggyorsabban fejlődő ágává vált. Ez köszönhető számos forradalmian új laboratóriumi vizsgáló módszernek, valamint olyan gyógyszereknek, melyek szinte már az űrkorszakot idézik. Számos olyan betegségről bizonyosodott be, hogy a hátterében az immunrendszer valamilyen zavara áll, melyekről korábban még legmerészebb elképzeléseinkben sem gondoltunk volna ezt.

A fokozott véralvadási hajlamú pácienseknél az átlagosnál lényegesen gyakrabban fordul elő ismétlődő spontán vetélés.

Ugyanezen ok áll az alábbi problémák hátterében is

• ismételt beágyazódási (megtapadási) sikertelenség lombik-bébi kezeléseknél
• méhen belüli magzati elhalások, méhen belüli sorvadás, (small for gestational age)
• terhességi toxémia (a terhesség 20. hete után jelentkező magas vérnyomás, fehérjevizelés és ödéma)

A véralvadási problémák diagnózisa szűrővizsgálatokon, direkt vizsgálatokon, és genetikai vizsgálatokon alapul.

Fontos tudni, hogy egy – vagy ha valamelyik szűrővizsgálat pozitív – két vérvételből megoldható.

Pozitív eredmény esetén a véralvadási rendszerrel foglalkozó szakember, a hematológus állítja fel a pontos diagnózist, és írja elő a kezelést. A kezelés általában véralvadásgátló gyógyszer (terhesség alatt injekció), melyet az egész terhesség alatt alkalmazni kell. Reprodukciós kezelés esetén a petefészek-stimuláció megkezdésével indul a terápia (a köznyelv „vérhígítónak” nevezi ezeket a gyógyszereket).

A fokozott véralvadási hajlamnak (trombofília) két alapvető formája van:

• Veleszületett. Ilyenkor gyakran a családban is előfordul trombózis, mégpedig fiatal korban.
• Az élet során kialakult. A kezdetben egészséges véralvadási rendszer romlik el, nem ritkán valamilyen immunológiai eltérés talaján alakul ki, legismertebb megjelenése az antifoszfolipid-szindróma

A kórfolyamat lényege, hogy a kialakulóban lévő méhlepényt ellátó kis anyai erekben vérrögök képződnek, elzárják azokat, így a lepény fejlődése igen korai (lombik-bébi kezelés), korai (missed abortion, a 12. terhességi hétig az embrió elhalása)stádiumban megáll, vagy súlyosan károsodik, mely a későbbiekben vezet működési zavarhoz (méhen belüli sorvadás, méhen belüli elhalás, terhességi toxikózis). Bizonyos esetekben direkt lepénykárosító hatás is kimutatható. Fontos tudni, hogy más betegségek esetén is aktiválódhat a véralvadási rendszer (leggyakrabban immunológiai megbetegedések kapcsán, de policisztás ovárium szindróma esetén is megfigyelték az egyik-mostanában felfedezett- véralvadási faktor fokozott működését).

Mi köze a hematológiának a sikertelen terhességhez?

A véralvadási rendszer kényes egyensúlya két szélsőség irányába tolódhat el:

• véralvadás csak igen lassan – néha szinte egyáltalán nem – következik be. Ez a vérzékenység. Ilyenkor a legkisebb sérülés is nagyon súlyos vérzésekhez vezet (legismertebb formája az orosz cári családban előforduló, öröklődő hemofília)
• véralvadás fokozott mértékű. Ez a trombofília. Ez esetben sérülés nélkül is véralvadékok képződnek az érpályán belül és trombózis alakul ki. Ha a keletkezett vérrög elsodródik keletkezési helyéről és másutt okoz érelzáródást, embóliáról beszélünk.

A haematológia a belgyógyászat egyik speciális ága, mely a vér, a vérképző rendszer és a véralvadási rendszer megbetegedéseivel foglalkozik. Az, hogy a sikertelen terhességek és reprodukciós kezelések kivizsgálásával foglalkozó intézet egyik kiemelt vizsgálati ága a haematológiai betegségek kutatása, jól példázza azt, hogy napjainkban az orvostudomány olyan ágai között találunk kapcsolatot, mely néhány éve még teljesen elképzelhetetlen volt.

A haematológiának egyik szubspecialitása a homeosztazeológia, vagyis a véralvadási rendszer megbetegedéseivel foglalkozó tudomány.

Teljesen természetesnek gondoljuk, hogy ereinkben a vér folyékony formában található, holott egy igen bonyolult mechanizmus biztosítja ezt a folyékonyságot.Gondoljunk csak arra,hogy ha megsérülünk, a vérzés hamarosan megáll. Ehhez az szükséges, hogy egy sok lépcsős, egymást aktiváló kémiai folyamatokból álló rendszer (a véralvadási kaszkád) hibátlanul működjön, és a folyamat végén a sérülés helyén kialakuljon egy megfelelő méretű vérrög (trombus), mely elzárja a további vérzés útját. A rendszer másik része arról gondoskodik, hogy ez a vérrög idővel „feloldódjon”, vagyis az érpálya ismét átjárható legyen.

A meddőség hátterében mindig hormonális, anatómiai, fertőzéses, genetikai, pszichológiai vagy immunológiai okok valamelyike található. Ez mindkét nemre vonatkozik.

Meddőségi Centrumunk sikerességének egyik záloga a megtervezett alaposság, amellyel valamennyi ok feltárásán, majd elhárításán dolgozunk. Elkerüljük a felesleges beavatkozásokat, kímélve ezzel a hozzánk forduló pár szervezetét és pszichéjét, a feltárt okot kezeljük, a lehető legrövidebb idő alatt – rendszerint kiváló eredménnyel.

Gyakran előfordulnak bizonyos anatómiai eltérések. Nőknél a petevezető elzáródása vagy a méh és a petefészek jóindulatú daganata, úgymint, endometriozis, myoma, petefészek cysta vagy policisztás petefészek szindróma (PCO). Előfordul, hogy a méh fejlődési rendellenessége áll a meddőség mögött.

Egyes esetekben immunológiai a probléma. A női immunrendszer ellenanyagot termelhet partnere spermiuma ellen, illetve bizonyos esetekben a férfi szervezete a saját spermiuma ellen termel ellenanyagot. Ezen immunválasz összecsapódásra készteti, illetve károsítja a spermiumokat, ezáltal gátolja termékenyítési képességüket.

Mi a meddőség?

Meddőségről akkor beszélünk, amikor egy éven át tartó rendszeres házasélet mellett sem fogan gyermek egy párkapcsolatban. A meddőség jelenségével a párok 15-20%-a kénytelen szembenézni, sőt, az életkor előrehaladtával ez az arány növekszik. A meddőség mögött 40%-ban a férfi, 40%-ban a nő valamilyen problémája áll. A maradék 20 %-ban mindkét félnél találni olyan eltérést, ami magyarázat a teherbe esés elmaradására. Ezért a párok mindkét tagjának alapos vizsgálata nélkül a meddőség érdemi kezelése nem kezdhető el. Indokolt esetben 12 hónapnál rövidebb terméketlen időszak után is érdemes a meddőség vizsgálatát elvégezni, például ha a pár már túl van az ifjúkoron.

Termékenység képesség vizsgálatot olyan, gyermeket még nem tervező párok számára végzünk, akik szeretnének tisztában lenni későbbi lehetőségeikkel.

Mikor lehet meddőségre gondolni?

• Ha legalább egy éve védekezés nélküli és rendszeres a házaséletet, ám teherbeesés még nem történt.
• Ha már sikerült a teherbeesés, de legalább két vetélés is történt a múltban.
• Ha az otthoni tesztek (nyálból, vizeletből, hüvelyváladékból, hőgörbéből) nem mutatnak tüszőérést vagy tüszőrepedést.
• Ha a menstruáció hosszabb ideje rendszertelen vagy egyáltalán nincs menstruáció.
• Ha a menstruáció elhúzódó, a vérzés erős, alvadékos.
• Ha menstruáció alatt vagy attól függetlenül erős alhasi fájdalmak jelentkeznek.
• Ha az együttlét fájdalmas.
• Ha felmerül Önben az igény, hogy tisztán lásson termékenységével kapcsolatban, keresse fel ambulanciánkat, amely nőknek és férfiaknak fájdalmatlan vizsgálatok segítségével fogamzó- és nemzőképességük állapotáról átfogó képet ad.

Megtermékenyülés

„Jókor jó helyen”

Ez a titka a sikernek, és ez a titka a sikeres fogantatásnak is.

Viszont ha hormonális feltételek nem támogatják a találkozást, vagy anatómiailag problémás a jó hely kritériuma, esetleg valami fertőzés vagy immunológiai reakció nehezíti az odajutást, netán a psziché állít akadályt vagy a genetika nem ad jó kódokat… akkor a körülmények szerencsés együttállása jelentősen sérül, és a fogamzás késik, késik.

A megtermékenyítés folyamata a szervezet igazi alkímiája. Fizikai és kémiai mechanizmusok tucatjainak kell a meghatározott időben és sorrendben működésbe lépnie. A heréknek folyamatosan spermiumokat kell termelniük, amelyeknek a mellékherében való várakozás után a hüvelybe, majd a méhen át a petevezetékbe kell jutniuk. Ott 24 órán belül találkozniuk kell a petefészekből kiszabadult petesejttel, és annak falán átjutva megtermékenyíteni azt. A megtermékenyített petesejt két napig a petevezetőben tartózkodik, majd a méhüregbe vándorol, ahol további osztódás és növekedés után a méh nyálkahártyájába kell ágyazódnia. A fogantatás esélye ezért, még ha a pár a női ciklus megfelelő időpontjában él is házaséletet, havonta csupán 10-15%!

A gyermekre vágyó párok egy része kénytelen megküzdeni a sors kegyetlen tréfájával, a meddőséggel. Majd’ minden ötödik pár megéli a gyomorszorító érzést – boldog házaséletük hosszú-hosszú hónapjai ellenére is hiába várnak a babára. Ám ha a pár szerencsés, és a megfelelő szakembert és intézményt hívja segítségül, akkor lerövidül a várakozás-reményvesztettség pokoli érzelmi hullámvasútja. Később, immár szülőként visszatekintve pusztán rövid és felejthető epizódnak tűnik majd életük meddőség miatti szorongással telt szakasza.

A cukorbetegség „előszobájának” nevezik. Hazánkban több százezer nőt érint ez a probléma.

Azért, hogy a laikus érintett is belássa az inzulinrezisztencia veszélyeit, nagyon leegyszerűsítve kell megérteni a szervezetben lezajló bonyolult folyamatokat.

Az inzulinrezisztencia lényege

A szervezetünk működéséhez szükséges energiát a cukor biztosítja. Ezt a táplálékból előállítva a vér szállítja minden szervünkhöz. A cukor sejtekbe juttatásáról pedig az inzulin nevű hormon gondoskodik.

Mondjuk, hogy a mozdony a szerveink, aminek a működéséhez energia szükséges. A szén, ami az energiát biztosítja, az a cukor. Aki pedig a szenet a mozdonyba lapátolja, az nem más, mint az inzulin.

Az egészséges szervezet optimalizálja az erőforrásait, vagyis ha nincs cukor, amit be kell juttatni a szervekbe, akkor nem termel inzulint, pihen a hasnyálmirigy. Zavar esetén az történik, hogy bizonyos szervek nem veszik fel a cukrot, mások pedig felveszik. Szegény hasnyálmirigy ezt úgy érti, hogy még több, még több inzulin kell, hátha majd az bejuttatja a szervekbe a cukrot. Ezért dolgozik keményen, és több inzulint termel – hiába. Magas marad a vércukor szint és ezzel együtt magas az inzulin szint is. A magas vércukor roncsolja a szöveteket, a magas inzulin szint pedig néhány szerv kóros működését idézi elő.

Ez az állapot az inzulinrezisztencia – amikor bizonyos sejtek inzulinfüggő cukorfelvétele lecsökken.

Ha ez hosszú időn keresztül fennmarad, akkor cukorbetegséghez vezet, ugyanis előbb-utóbb a hasnyálmirigy kifárad és megszűnik inzulint termelni.

Van egy másik következmény is. Mert bár az inzulinrezisztencia azt jelenti, hogy vannak inzulinnak ellenálló szervek, de vannak olyan szervek is, amelyek megszenvedik a fokozott inzulintermelődést. Ezen szervek egyike a petefészek.

Következmények

Az inzulinrezisztens hölgyek az anyagcsere egyensúlyának felborulása miatt hasi típusú elhízást tapasztalnak magukon (44%). A petefészek működésének zavara a menstruáció kimaradásával, rendszertelenségével jár (52%). Kezeletlen inzulinrezisztencia meddőséget okoz, vagy nehezített teherbeesést (74%). Fokozott szőrnövekedés, bőrproblémák szintén jelei az inzulinrezisztenciának (68%).

Veszélyek

Nem szabad legyinteni, hogy „ez előfordul, majd elmúlik”.

Előfordul, hogy a beteg olyan orvoshoz fordul, aki még nem pontosan ismeri az inzulinrezisztencia és a tünetek összefüggéseit, ezért „csak” tüneti kezelésben részesül. Az enyhe stádiumú inzulinrezisztens tinédzsernek például „csak” fogamzásgátlót ír fel, ami látszólag rendezi a menstruációt, csak éppen az alapbetegségét nem kezeli. Vagy a bőrgyógyász gyógyszert és krémeket ír fel, mindhiába.

Diagnózis

A helyes és pontos diagnózist nőgyógyász és endokrinológus szakorvos szoros együttműködésével lehet felállítani, amely részletes anamnézis felvételéből, nőgyógyászati vizsgálatból, ultrahang vizsgálatból és vérvételből áll.

Minthogy a problémák oka összefügg a szénhidrát (cukor) bevitel mennyiségével és eloszlásával, ezért ha azt szabályozzuk, akkor a tünetek is enyhülnek.

Gyakran halljuk, hogy az inzulinrezisztencia kezelése a diéta és a mozgás. Ez kissé közhelyesen hangozhat, hiszen melyik betegség állapotán nem javít egy megfelelő diéta és a mozgás? Sajnos elkoptatták az egészséges életmód jelentőségét.

Valójában azt kell megérteni, hogy ha az inzulinrezisztens képes a saját irányítása alá vonni a szervezetében zajló anyagcsere folyamatokat, akkor együtt lehet vele élni úgy, hogy ne okozzon tüneteket.

Olyan orvosi centrumhoz forduljanak, ahol a nőgyógyász együttműködik az endokrinológussal!